Jean és gazdája zenét hallgatnak...


– Jean, milyen a szám?


– Uram, a kisasszonyé szebb.


*******


- Mondja Jean, csipog a citrom?


- Nem, uram.


- Akkor én az elõbb a kanárit...


*******



- Jean, mi rotyog itt?


- Fõ az egészség, uram!


*******



- Jean, mi ez a nagy ásitozás az ablak elõtt?


- Most kel fel a nap, uram...


*******



Jean és gazdája utaznak a buszon. Egyszer csak felszáll egy ellenõr, és kéri a jegyeket.


– Jean, van nekünk jegyünk?


– Nincs uram.


– Pénzünk?


– Az sincs uram.


– Akkor mi van nekünk?


– Bérletünk, uram.


*******



– Jean, mi ez az ásítás?


– Most kel fel a nap, uram.


*******



- Jean, kössön csomót az anyósomra!


- Miért uram?


- Sárkányt akarok eregetni...


*******






– Miféle gyilkosság történt a kocsmában, Jean?


– Egy ember italba fojtotta a bánatát.


*******



- Jean, begyújtotta a kocsit?


- Igen, uram, már a garázs is ég!






– Mondja, Jean, a mi országunkban ugye nincs elnyomás?


– Nincs, uram.


– Akkor engem miért nyom el az álom?


*******



– Jean, nyissa ki az ajtót.


– Minek, uram?


– Megjöttek a gondolataim.


*******



– Jean, tegye be az ajtót.


– Hová, uram?


*******



– Jean, mi ez a kopogás?


– A cipõje kopog, uram.


– Rendben van, engedje be.


*******



– Maga szerint hogy készül a tejpor, Jean?


– Hát... porszívóval fejik meg a tehenet?


*******



– Jean, tegyen a tûzre!


– Székestõl, uram?


*******



– Jean, miért van ilyen hideg?


– Mert nem tudtam, hogy hazajön, uram, és csak egy személyre fûtöttem be.


*******



– Jean, ketyeg a húszforintos?


– Nem, uram.


– Na, a francba, akkor a zsebórámat dobtam az automatába.


*******



- Jean! Büdös a csoki?


- Nem, uram.


- Akkor én az elõbb szart ettem.


*******



- Jean! Mászik a kaktusz?


- Nem, uram.


- Akkor én az elõbb a sündisznót öntöztem meg.


*******



- Jean! Mozog az eper?


- Nem, uram.


- Akkor már megint katicabogarat ettem.


– Jean, maga szerint vannak élõlények azon a csillagon?


– Biztosan uram, hiszen kivilágították.


*******



- Jean, mi ez a nyerítés a szekrényben?


- Az egyik zakója fakó lett, uram...


*******



- Jean, vacsorára vendégek jönnek. Jeannak fogom szólítani.


- és én hogyan szólítsam a nagyságos urat?


- Idióta!


- Igenis.


*******



- Jean, mi ez a locsogás-pancsolás?


- Fürdik a holdvilág az éj tengerében, uram...


*******



– Jean, vannak állatkolostorok?


– Nincsenek uram.


– Akkor hol laknak az állatbarátok?
Két milliomos leszármazott beszélget:


– Te mennyi ötször öt?


– Huszonöt.


– Olyan kevés?!...


*******

 

 Egy gróf új inast akar felvenni. Jön egy jelölt, aki mintha a tükörképe lenne. érdeklõdik és gúnyosan megkérdi a legénytõl:

– Mondd, nem volt az anyád a családunknál cseléd?


– Nem, de az apám tizenöt évig volt a kedves édesanyja kocsisa.


*******



Két arisztokrata beszélget:


– Szóval az ön õseit a harmadik keresztes hadjáratban mind megölték?


– Igen, négy generáción keresztül a családom teljesen ki volt irtva.


*******



- Képzeld, nálunk tele vannak a falak Rembrandttal.


- Igen? és mivel irtjátok?


*******



Gardenparty, újgazdagok beszélgetnek:


- Már megint új autód van?


- Muszáj volt venni, mert a réginek már tele volt a hamutartója...
– Képzeljék el, uraim – dicsekszik Arisztid –, tegnap a vadászaton bivalyt lõttem.


– Testvér gyilkos! – szólal meg Tasziló.


*******



Arisztid meghökkenve látja a tengeri úton, hogy kabintársa, Tasziló hosszú nõi hálóinget vesz fel éjszakára.


– Hát téged mi lelt? Vénségedre transzvesztita lettél?


– Dehogyis! Csak tudod, ha süllyed a hajó, elõbb mindig a nõket és a gyerekeket mentik ki...


*******



Arisztid és Tasziló találkozik az utcán.


– Fogadd õszinte részvétemet – mondja Tasziló –, szegény Anasztázia... gázmérgezés... borzasztó...


– Igen, és utána az a nagy gázszámla!


*******



Arisztid és Tasziló ül az Operaházban. Arisztid felnéz az elsõ emeleti páholyba és odasúgja a barátjának:


– Nézd, Taszikám, ott van Erzsébet királyné!


– Ugyan már, Arisztid! Erzsébet királyné régen halott!


– Tényleg? Pedig úgy láttam, mintha megmozdult volna...






Húznak a vadlibák, uram.


– Hát ne hagyja magát, Anasztázia!